Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyerekes ünnepek

2014.05.07

 Március 30.-ka van. Nagy a sürgésforgás a boltokba. Mindenki kapkodja az ételeket, ajándékokat, csokikat és még sok mindent. Reggel 6 óra van, és éppen kellek ki az ágyából fáradtan. Az ébresztőórám hangos zenélése csak nem hagyott alább. De akkorát rávágtam, hogy egy hatalmas nyekkenéssel megadta magát. Kiszálltam az ágyból és neki álltam készülődni. Mivel tegnap megbeszéltük a lányokkal, hogy nálam lesznek a gyerekek és a többiek pedig főznek Hinatáéknál. Előkésztettem az aznapi ruháimat és mentem be a fürdőbe. Lezuhanyoztam és felöltöztem. Az arcomra raktam egy kis pirosított a szememet kihúztam a számra pedig szájfényt kentem fel. Mikor mindennel végzettem megnéztem még egyszer a tükörbe magamat. Rózsaszín hajam lágyan omlott a vállamra felül egy zöld hosszú ujjú volt. Alulra pedig egy fekete farmer nadrágot vettem fel. Mikor elégedett voltam lementem a konyhába. Bekapottam egy szendvicset. Közben bele ugrottam a cipőmbe és a kabátomba és elindultam a gyerekeket összeszedni. Utam először Ino-hoz vezetett, ahogy beléptem a kapun egyből két kis kéz ölelt át és nem engedett el. Ő volt Yuki Ino kishúga. Neki is szőke haja volt, de rövid és kék szemei. Alig tudottam bemenni a lakásba. Ino nagy nehezen le tudta hámozni rólam. A nappaliban leültem Yuki pedig mondta, hogy mit fogunk csinálni ma és holnap. Ino addig csinált finom meleg teát. Mert igaz hogy tavasz van, de nagyon hideg (itt nem esik a hó). Nagyon fel volt húzva, míg én megittam a teám addig Yuki pedig összepakolt két napra.

De úgy tűnt mintha a világ végére akart volna költözni. Egy kis táska és egy kicsi bőröndöt. Hát nem tudom hova pakolt ennyit, de még jó sokat megyünk, remélem, tudja húzni. Felöltöztünk mind a ketten és indultunk hozzám.

Mivel a húgom otthon maradt a bátyámmal. De a bátyusnak ma el kell mennie, turnézni és nem tudjuk, mikor jön vissza. Nagy sikerük lett a bandával. A nevük pedig nem más, mint az AKATSUKI. Hát igen Sasuke bátyja is velük van így sokszor voltam náluk. Próbáltam közel kerülni Sasuke-hez de semmi esélyem nem volt. Így feladtam gyermeki ábrándozásom és élek a mának. De térjünk vissza a lényegre. Megérkeztünk hozzánk. Bementünk és lepakoltuk a cuccokat Yuki-nak megmutatattam melyik a szobája majd bepakolt. Szóltam Ayame-nak hogy öltözőn, mert megyünk a többiekért. Ayame pedig kiköpött én. Rózsaszín haj, zöld szem és ő is annyi éves volt, mint Yuki. A lányok egyszerre lettek készen és egyszerre is jöttek le a lépcsőn. Utálják egymást, mert mind a ketten ugyan abba a fiúba szerelmesek. Uchiha Yoroi-ba. Ugyan úgy vannak, mint mi régen Ino-val de aztán kibékültünk, mert tudtuk, hogy egyikünknek sem lesz esélye Sasuke-nél.

Ezek az Uchihák mindig velük van a baj.

A lépcsőn nem tudtak egymás mellett jönni ezért neki állták a másikat lökődni. És ennek mi lett a vége, hogy mind a ketten majd nem betörték a fejüket szerencse, hogy elkaptam őket.

- Ti nem vagytok normálisak- üvöltők velük-be is törhetett volna a fejetek, ha nem kaplak el titeket. Legyetek már normálisak, mert kezdetek az agyamra menni ezzel az utállak stílussal.- itt már úgy, ahogy normális hangnembe tudtam velük beszélni, de még itt is volt hangom- Higgyétek, el nem csak ti vagytok ilyen helyzetben- kezdtem lenyugodni. Rájuk néztem, de ők csak egymással szemeztek. Najó itt volt elegem belőlük megfogtam őket és bezártam egy szobába. Dörömböltek is az ajtón hogy engedjem ki őket, de csak ezért sem nyitottam ki az ajtót pedig tök sötét volt odabent és tudtam, hogy mind a ketten félnek a sötétben.- Addig innen ki nem jöttök, míg ki nem békültök egymással. Világos?

- Neeeeeeeeeeeee! Kérlek, engedj, ki minket innen nővérkém ígérjük, hogy jók leszünk nem fogunk veszekedni sem verekedni csak engedj ki.-Mondja Ayame kiabálva és közben sír. Kinyitottam a szoba ajtaját mind a ketten a nyakamba ugrottak és sírtak.

-Ígérjetek meg valamit nekem - itt minden el csendesedett várták hogy mit fogok mondani- ha elmentünk Yoroi-ért nem fogtok össze veszni rajta ígérjétek meg nekem.-nagy csönd a lányok nagy szemekkel néznek engem majd egymásra és ahogy a tekintetük találkozik látni lehetet hogy forr a levegő köztük- Jó én itt feladom- rám szegezték tekintetük- mi Ino-val csak jót akarunk nektek tudjuk min mentek keresztül nem akarjuk hogy úgy járjatok mint mi tönkre ment a barátságunk egy fiú miatt és már soha sem lesz olyan mint régen. Ezt nem tudjátok megérteni?

-Mi értjük ezt de nem tudjuk elviselni egymást.-mondták

-Tegyetek amit akartok engem nem érdekel feladom veletek nem érdemes foglalkozni ezt meg is mondom Ino-nak hogy mit műveltetek itt.- hátat fordítottam nekik hogy ne lássák a könnyeimet elindultam felöltözni ők is követtek szótlanul mikor nyitottam az ajtót még egyszer szembe fordultam velük- De a végén ne gyertek hozzám vagy Ino-hoz sírva hogy már nem vagytok olyan jó barátok és hogy az a fiú miatt van mert nem fogunk segíteni és Yoroi titeket nem fog észre venni ahogy engem és Ino-t sem vettek észre. Erről ennyit.-és mentem tovább bezártam az ajtót és néma csendbe mentünk Tenten-ékhez.

Ott megvártuk Kotetsu-t és már mentünk is tovább. A fiú nagyon csodálkozott, hogy mi lehet, velünk hiszem a lányok mindig veszekedni szoktak, de most egy szót sem szóltak egymáshoz. Majd rám nézett az én arcomról csak úgy folytak a könnycseppek. Oda jött hozzám és megfogta a kezem. Rá néztem ő pedig rám mosolygott, de én nem tudtam vissza mosolyogni. Már nem tudtam mosolyogni csak üresen meredtem a távolba. És szorítottam a kezét, mert kellett egy támasz. Mire észbe kaptam már ott voltunk Hinata-éknál

. Nem tudtam kopogni csak álltam az ajtóba lehajtót fejjel. Kotetsu rám nézett és tudta mit kell tennie. Kopogott. Hinata nyitott ajtót nekünk rám nézett, de én nem reagáltam csak álltam. Lenézett a kisfiúra ő pedig bólintót. Elnézett hátulra és látta a lányokat, akik rá néztek és elmosolyodtak Hinata pedig szúrósan pillantót rájuk. Beljebb invitált két kislány futott el előttem majdnem fellöktek de Hinata megtartott.

Visszafutottak és oda álltak elém rám mosolyogtak, de én nem tudtam szívből jövő mosolyt küldeni nekik. És ezt szerintem észre is vették, mert már a szájuk nem ért a fülükig. Ők, is mint a többiek a hátam mögé néztek. A lányok elfordultak és nem szólaltak meg. Hina rám nézett én meg bólintottam. Egyből megértette mit akarok. Indulni. Szólt Hanabi-nak aki Hina kishúga ő is olyan, mint Hina csak a viselkedése teljesen más. Fekete haj, lila szem. A másik kislány Naruto húga Naruko. Ő is olyan, mint Naruto csak lányba. Szőke haj, kék szem. Hozzák a cuccukat, mert megyünk. Hamar futottak Hanabi szobájába. Ők is annyi évesek voltak, mint a lányok, de egy kicsit fiatalabbak két évvel. Hoztak magukkal egy kis táskát és egy oldaltáskát. És már indulhattunk is.

Úton a lányok csevegését hallgattuk és néha még Kotetsu is bele szólt nagy meglepetésemre. Az út nagyon rövidnek bizonyult, mert hamar megérkeztünk a végső állomáshoz. Nem akartam bemenni, de az illetlenség lenne. Én és az öt gyerek bementünk a kapun és egy hatalmas ajtó előtt álltunk. A gyerekek látták, hogy nem fogunk bejutni, ha megvárják, míg én magamtól kopogok. A lányok előre léptek és kopogtak. Mikoto nyitott ajtót nekünk és beljebb tessékelt. Leültetett a kanapéra és neki álltunk beszélgetni én meséltem mi történt ma nagyon meglepődött, mert ennyire kiborulva nem látott még senki Ino-n kívül.

-Ne aggódj, emiatt míg nem tapasztalják meg addig nem is fogják megérteni. Majd rá jönnek, hogy igazatok volt és hogy hallgatniuk kellett volna rátok. Sajnos én sem tudok rá szólni a gyerekeimre, de hidd, el szívesen megtenném és elbeszélgetnék velük. De nem lehet, nem hallgatnak rám.-mondta Mikoto úgy legyen Mikoto, úgy legyen gondoltam magamba. Addig a többiek felmentek Meg keresni Yoroi-t. Nem találták Itachi és az ő szobájában sem. Ezért benyitottak Sasuke szobájába és meglátták Itachi-t, Yoroi-t és Sasuke-t. Éppen játszottak egy autós játékot. Jah elfelejtettem megemlíteni, hogy Itachi rosszul van, ezért nem megy el a turnékra. Oda mentek mögéjük halkan és neki álltak kiabálva drukkolni Yoroi-nak, aki teljesen olyan, mint Sasuke. Fekete felzselézett, haj amin nem fog a gravitáció, fekete szem és semmivel nem törődöm stílus. Olyan szívinfarktust kaptak, hogy ijedtünkben ordítottak egyet a többiek meg fetrengtek a röhögéstől. Mikoto-val mi is felrohantunk, hogy mi történt ott fent. De Mikoto sem bírta ki nevetés nélkül. És ez a nevetés rám is rám ragadt. A gyerekek meg csak néztek, hogy én most nevetek nézéssel. A többiek meg hol engem, hol pedig a gyerekeket nézték. Nem értettek semmit. Majd hirtelen abba hagytam a nevetést és lehajtottam a fejem, mert eszembe jutottak mi történt ma. A lányok nem szóltak semmit csak fél méterrel arrébb húzódtak Yoroi-tól. Najó itt már mindenki kikerekedett szemekkel nézett a lányokra. Hiszen mindig veszekedni szoktak, hogy kiüljön mellé. Majd minden tekintet rám szegeződőt. Nem bírtam már ezt a feszültséget és elrohantam jó messzire. Nem érdekelt mi van a többiekkel az, sem hogy most hova visz a lábam csak futottam és futottam. Majd arra lettem figyelmes, hogy Naruto hintájánál kötöttem ki. Bele ültem és elgondolkodtam a múlton. A hetes csapaton az együtt töltött időkön. Mennyire harcoltunk, hogy visszahozzuk Sasuke-t a faluba. Gondolataimból egy mély hang rángatott ki.

-Sakura. Sakura. SAKURA.- mondta Sasuke nagy meglepetésemre, mert nem gondoltam volna, hogy utánam jön. Vagy ha esetleg hát persze Mikoto küldte utánam.

-Mikoto küldött igaz?- kérdeztem, rá mert nagyon érdekelt.

-Nem- mondta és itt az újabb sokk-Magamtól jöttem.- és még egy. Szerintem látta, hogy sokkot kaptam, mert egy félmosoly jelent meg az arcán, ami nagyon is jól állt neki. Miken gondolkodok már megint Sakura térj észhez.-korholtam magam.

-Jól vagy?- kérdezte túlságosan is közelről, ami miatt el is pirultam.

-Igen- feleltem és határozottan arrébb löktem.

-Nekem nem úgy tűnt.- e nagyon meglepődtem a nagy Uchiha Sasuke figyel, engem az nem lehet gondoltam vagy mégis. Nem Sakura már megint mit gondolsz.

-Tudom, hogy te is akarod, csak magadnak nem tudod bevallani. Igazam van?- na, ezen már tényleg meglepődtem felnéztem és túl közel volt hozzám. De ki kerültem.

-Ne hidd azt, hogy nagy szám vagy Uchiha. Te is csak olyan, vagy mint a többi fiú. Megtetszik egy lány és te is megtetszel neki és ezt kihasználjátok. Majd mikor meguntátok eldobjátok magatoktól, mint valami darab rongy. Kösz, de nekem erre semmi szükségem.- el akartam indulni, de megragadta a kezem.

-És ha megváltozom. Bebizonyítom, hogy nem kell, senki nekem csak te akkor lehet róla szó?-itt nagyon meglepődtem csak is én, kellek neki, na, ne vicceljen már.

-Ne viccelődj Sasuke az ilyen vicceket nem szeretem.- nevettem cinikusan.

-Nem viccelek. Figyelj be is bizonyítom.-magához rántott és megcsókolt. Nem tudtam semmit sem tenni, de azaz igazság hogy nagyon is élveztem és visszacsókoltam. De Sasuke nem úgy csókolt, meg, ahogyan vártam tőle. Szenvedélyesen és tele érzelmekkel. Elszakadtunk egymástól.

-Leszel a barátnőm Sakura?-nagyon boldog voltam, hogy megkérdezte, de leesett, hogy mi is történt az előbb. Megszegtem az ígéretemet. Amit Ino-val együtt tettünk, meg hogy nem engedünk a csábításnak. Ellöktem magamtól Sasuke-t és visszafutottam a gyerekekhez. Már nagyon késő volt. Bementem a házba és szóltam nekik hogy jöjjenek, mert megyünk. Mindenki rohant le a lépcsőn kivéve Yoroi-t, aki a maga megszokott ritmusában jött le a lépcsőn. Nagy meglepetésemre utána a lányok jöttek, akik le tudtak jönni egymás mellett és még trécs partit is folytattak egymással. Mikor mindenki elkészült elindultunk hazafelé. Az úton csak a gyerekek csevegését lehetett hallani. Yuki, Ayame-val, Hanabi, Naruko-val és Kotetsu, Yoroi-val beszélgetett. Nagyon hamar haza is értünk. Mindenki rohant fel a szobájába. Kettesével aludtak, úgy ahogyan beszélgettek. Lefürödtek, vacsoráztak és elmentek aludni. Én a kanapén aludtam volna, de nem tudtam folyton Sasuke járt a fejembe nem tudom, mit mondjak neki, hiszen szeretem de Ino is és áhhhhhh mindegy holnap beszélek Ino-val.  Majd engem is hatalmába kerített az álmok országa. Másnap reggel korán keltem és felhívtam Ino-t hogy jöjjön át, mert valami fontosat kell megbeszélnünk. Mint mindig Ino most is nagyon gyorsan itt volt. Beengedtem és leültünk a kanapéra. Elmeséltem neki a tegnap estét ő csak kikerekedett szemekkel nézett rám majd

-Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii te meg vagy húzatva? Itt volt a lehetőséged ráadásul Sasuke nem mondott eddig ilyet egyik lánynak sem. Sakura igent kell mondanod.

-De Ino te is szereted Sasuke-t nem akarok beletaposni a lelkedbe hogy minden nap, látsz minket boldogan te meg szomorú leszel.

-Jaj, te neked nem is mondtam. Nekem már van pasim. Olyan helyes Sai-nak hívják. Nagyon szépen tud festeni és képzeld én is tetszek neki és hát így összejöttünk.-mesélte nagyon izgatottan

-És ezt ki tudja még?-kérdeztem, rá mert van már egy sejtésem hogy mindenki.

-Már az egész falu tud róla.-Na, mit mondtam.

-Hogy MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII? ÉS EBBŐL AZ EGÉSZBŐL CSAK ÉN NEM TUDOK SEMMIT.-kiabáltam, de aztán halkabbra vettem a hangerőt ne hogy felébresszem a gyerekeket.

-Bocsi azt hittem te hozzád is eljut ez az infó, de úgy tűnik nem.-nevetet zavartan.

-Mindegy tudod, mit van egy ötletem. Mi lenne, ha megint az lenne, mint tavaly. Tudod mikor Húsvéti bulit tartottunk Naruto-nál. Csak most mást hol kellene tartani és a gyerekeket is el kellene hozni.- mondtam el az ötletemet ami Ino-nak nem nagyon tetszett.

-Gyerekek egy buliba nem is tudom Sakura biztos jó ötlet ez.-Ino nem nagyon szimpatizálta, hogy a húga is ott lesz a bulin.

-Akkor legyen össze jövettel. Minden lesz. Kaja, tánc, pia persze alkoholmentes is legyen és karaoke. Nah mit szólsz, hozzá elmegyünk a lányokkal vásárolni és a fiúk is jönnek.

Még elbeszélgettünk Ino-val egy darabig mikor az órára néztem már fél 12 múlott. A gyerekek kezdtek ébredezni így Ino elment Hina-ékhoz segíteni. Mert én vigyázok a gyerekekre és nem akarta, hogy a húga meglássa különben vele ment volna. De most ne ezen gondolkozzunk. Hamarosan fel kell kelteni a gyerekeket hogy, elmenjünk plázázni. Neki álltam „reggelit” csinálni. Egy óra körül végeztem is vele. Felmentem a fiúk szobájába hogy fent vannak-e. Mikor benyitottam az ágyon ültek és egy magazint olvastak. De olyan képek voltak benne, amik nem nekik valók. Így hamar ki is kaptam a kezükből és felraktam a szekrény tetejére, amit én is lábujjhegyen érek el.

-Ezt meg mégis honnan szereztétek?-kérdeztem erőltetett mosollyal.

-A bátyám szóbája tele van ilyenekkel. De azt nem gondoltam volna, hogy baj lesz, ha elveszek néhányat.-mondta Yoroi. Néhányat tehát van több is.

-Hol van a többi?-kérdeztem, de nem válaszoltak csak néztek ki az ablakon azzal a jó kisfiúnézéssel.- Ne keljen még egyszer megkérdeznem, hogy HOL VAN a TÖBBI MAGAZIN?- mind a ketten nagy szemeket meresztettek, de nem hatottak meg vele. Megfogtam a fülük és chakrát irányítottam a kezembe fájt is nekik mivel eltorzult az arcuk.

-Nem bírom, ha az emberek eltitkolnak, dolgokat mások előtt pedig vendégségben vannak.- utaltam rájuk és hatott is.

-Van még négy darab a táskába, amit magammal hoztam.-megragadtam a tartalmát és azt is a szekrény tetejére raktam.

-Gyertek kész a reggeli.- és elindultunk az ebédlő felé. Már minden gyerkőc nagyban evett és tárgyalt, hogy mit fogunk ma csinálni. De ezt az idilli pillanatot a telefoncsörgés szakította félbe. Oda mentem és felvettem.

-Halló. Sakura Haruno.-mondtam a szokásos mondatot.

„-Hali. Hinata vagyok. Van egy kis gond.”-van egy kis gond, ha már ezt mondta, akkor valami hatalmas baj lehet.

-Mi az?- a gyerekek mind rám néztek megérezték, hogy történt valami.

„- Hát a fiúk egy ideje már elmentek bevásárolni, de még nem jöttek vissza. Ráadásul rendeltünk almát e helyett egy csomó labdát hoztak. Most mit csináljunk?”- ilyen nincs gondoltam magamban.

-Ne aggódj. - ez a szó a gyerekek számára fura volt- Majd mi a gyerekekkel megoldjuk, ezt a problémát úgy sem tudtuk mit csináljunk. Jó mókának hangzik. - na, jó a gyerekek kezdtek megrémülni a beszélgetésemen. Letettem. Gyorsan és röviden elmeséltem a beszélgetésünket Hinata-val. Ez még Yoroi-nak is tetszett. Mindenki magára kapta a kabátját és a cipőjét és már spuri is a legnagyobb bevásárló központba. Három csoportra oszlottunk. Egyik csapat Yuki, Ayame és Yoroi. Másik csapat Kotetsu, Hanabi és Naruko. Én meg vagyok a hármas csapat. A fiúk is csapatokra oszlottak ezt Hina mondta út közben. De ők sokkal több csapatra oszlottak, már ha út közben nem együtt folytatták a vásárlást. Elindultunk és megbeszéltük, hogy ha megtaláltuk őket segítünk nekik bevásárolni, mert a, lányok jártasok itt és persze felhívjuk egymást. Néhány perc múlva már mind a két csapat megtalálta a többieket és együtt vásárolnak, hogy segítség egymást. Útközben találkoztunk is és Hozzám át jött Yoroi mert csak a bátyjáék és Naruto nem volt meg. Yoroi vezetett kivételesen, mert ő tudta merre jártak. Pár másodperc múlva veszekedésre lettem figyelmes.

-Nem ez az. Biztos vagyok benne.-mondta egy nagyon ismerős hang, amit sohasem tudok elfelejteni. NARUTO.

-Nem mondom, hogy ez nem az. Tudom. Anya is szokott ilyet csinálni és nem ezt szokta venni.-mondta  Itachi. Oda mentünk hozzájuk és Sasuke pedig próbálta őket szétválasztani nem nagy sikerrel.

-Én meg abban vagyok biztos, hogy ha nem hagyjátok abba, akkor szétcsapok köztettek.-mondtam és olyan gyorsan, mint még soha eltávolodtak egymástól.-Na azért. Hadd lássam, mit kell vennetek.-Sasuke oda adta a papírt, és ahogy át olvastam hirtelen szédülni kezdtem. Szerencse hogy Sasuke elkapott, mert ha nem akkor a földön kötöttem volna ki.- És ezt mégis ki fogja kifizetni?-kérdeztem mire mind rám néztek.

-Nem tudjuk Hinata azt mondta, hogy vegyük meg őket, de azt nem mondta, hogy ki is kell fizetnünk.-jelentette be Naruto.

-Képzeld Naruto ha valaki azt mondja, hozz, nekem egy darab frissen hozott dinnyét az azt jelenti, hogy azt ki is kell fizetni.-magyaráztam.-Egy pillanat.-elővettem a telefonom és tárcaáztam Hinata számát.

„-Halló. Tessék? Hyuga ház.”-mondta Hina nagy boldogan

-Drága Hinata-kezdtem a mondandómat- Mégis ki fogja ezt kifizetni, már ha megkérdezhettem? Ugye tudod, hogy a legdrágább dolgokat tetszett felírni erre a kis cetlire.-mondtam egy kicsit sem kedvesen.

„-Hihihi. Ööööööööööööö… izé… arra gondoltam, hogy van, annyi pénzetek összesen amennyi kell.”-mondta zavartan.

-Akkor lesz annyi pénzem, hogy ezt ki tudjam fizetni ha, megnyerem a lottót, és ha egy méreg drága apuci lánya lennék. Hinata ez legalább 200 000 forintba kerül nekem nincs annyi pénzem.-mondtam kiakadva. Nem akartam elhinni, hogy Hinata ebbe belerángatott.

-Nekem van.- mondta Sasuke nagy meglepetésemre- Elhoztam a kártyám.

„-Nah hallottad Sasuke ki tudja fizetni. Minden meg van oldva. Puszi. Nekem mennem kell. És ha végeztettek gyertek, visszasegítenetek kell, nem tudjuk megcsinálni a kaját ennyien. Köszike. Szia”- itt már forrt az agyvizem, de nem tudtam mit tenni belementem. Megvettük, amit kellett. Beálltunk a sorba. Jó hosszú volt a sor. Fél óra múlva csak mi jöttünk. Sasuke kifizette a kaját és elindultunk a kocsihoz. Három nagy többszemélyes autó előtt álltak a többiek. Gyorsan bepakoltunk és már indultunk is vissza Hinata-ékhoz. Mikor megérkeztünk a gyerekek, vagyis inkább a lányok megrohamozták Hanabi szobáját az ajtó csak úgy csattant. Az ajtóra ki is rakták a táblát:

„BELÉPNI TILOS”

Azóta nem is láttuk őket a fiúk behozták a cuccokat és neki álltunk sütni, főzni. Gyorsan Ino, Hinata meg én megcsináltuk a levest. Addig Tenten, Temari és Matsuri a másodikat készítette el. Közben a fiúkat megkértük, hogy tegyék magukat hasznossá és produkáljanak egy tésztát vagy egy valami hasonlót, amiből a sütiket el tudjuk készíteni. Persze azzal a feltétellel, hogy ha rossz lesz, nekik kell megenni, mert nem dobhatjuk ki.

Csináltunk egy két tepsi csokisat, egy tepsi fahéjas, két tepsi gyümölcsöset a maradék pedig vaníliás volt. De azokat én készítettem nyomokkal betű formájúra. Mindenkinek volt egy. A neve kezdőbetűjét használtam. Mikor ezekkel végeztünk neki álltunk a tortának. Egyszer egy zalakockát majd egy oroszkrém tortát. Nagy nehezen ezzel is végeztünk, de ennek ára volt. A konyha lisztben úszót. A fiúk úgy néztek ki, mint egy darab iszap csak morzsa színű. El is küldtük őket a fürdőbe de Yoroi-nak és Kotetsu-nak nem sikerült leszedni magukról így segítettem nekik. Lemostam róluk a többiek már úgy, ahogy végeztek csak Sasuke volt még tiszta maszat. Hát igen ő kapta a legtöbbet. Szegény mindig rajta landolt a massza. Fogtam egy rongyot bevizeztem és leültettem a kád szélére. A keze már tiszta volt csak az arca volt olyan azt pedig szépen letisztítottam. Mikor végeztem akkor vettem észre, hogy az arca ki van pirosodva. Nem hittem a szememnek. A nagy Uchiha Sasuke elpirult. Ki kuncogtam. Erre az arcát a ruhámba fúrta. Én is elpirultam erre a reakcióra, de valahogyan jól eset. Megbabonáztak azok a fekete tincsek muszáj volt hozzá érnem. Emeltem a kezem és simogattam azokat az éj-fekete tincseket. Hirtelen felállt és homlokon csókolt. Majd elment. Én meg még ott álltam és néztem ahol nem rég ült. Majd lassan visszamentem a többiekhez. Ahogy láttam a gyerekek éppen tojást festenek. Mivel abban nem kell, nekik segítség addig megnézem a többieket kint a kertben. Gondolom, ott vannak és tervezik a bulit. Én ebbe nem tudtam segíteni így elvonultam egy nyugodtabb helyre és gondolkodtam. Mire feleszméltem már hét óra volt. Megnéztem a gyerekeket, akik még mindig élet vidámak voltak.

-Nah lányok öltözetek elmegyünk vásárolni ruhát.-ujjongva fogadták a hírt és már ott sem voltak. Szóltam Hinata-éknak is gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk. A fiúk is úgy döntöttek, hogy jönnek, de mégis együtt megyünk vásárolni. (szegény fiúk a végére tépni fogják a hajukat, de gonosz vagyok 3: D) na, ne részletezzük mi történt vettünk ruhát és cipőt, de szegény fiúk már készen vannak. Most biztos átkozzák magukat, amiért velünk jöttek. De az ő hibájuk. Viszonylag hamar vissza értünk Hina-ékhoz. Fél 11-re. Gyorsan haza mentünk, hogy felkészüljünk a holnapi bulira. Ino is nálunk aludt. Másnap korán keltünk elkészítettük Ino-val a reggelit és hirtelen kopogtak. Nem tudtuk ki az nem vártunk senkit mivel engem lefoglalt a kaja így drága barátosnémnak kellett ajtót nyitni. Ahogy hallom a barátja toppant be hozzánk látogatóba. Mivel őt is meghívta Húsvétra. De nem egyedül érkezett. Nagy meglepetésemre Sasuke és az egész banda itt volt. Úgy gondolták Április elsejéset játszanak és meg viccelik a gyerekeket. Ezt nem akartam kihagyni, de nem volt mit csinálni a reggeli nem dobja össze magát egyedül. Mindenki felment, vagyis így gondoltam. De valaki hirtelen hátulról át ölelt és belecsókolt a nyakamba. Nem kellett hátra néznem, hogy tudjam ki az. Sasuke. Akár hányszor láttam vagy össze futottunk (persze hiszen mindig mindenhol együtt voltak a buli miatt: D) mindig engem nézett pedig a boltba, a plázába, az utcán mindenhol annyi lány volt és szépek mind őt nézték és rájuk se nézett. Még le is szólították, de gondolom ez nekik már nem újdonság. Annyira bizonyítani akar, de még egy kicsit húzom az agyát úgy gondoltam. Nem vagyok egy könnyen kapható lány és ezt ő is tudja. De betartotta azt, amit meg ígért, de kell még egy kicsi idő és még valami. 3:D

-Nah meg gondoltad azt, amit mondtam? Leszel a barátnőm?-kérdezte közben éreztem, hogy szabálytalanul veszi a levegőt.- Kérlek, nem tudom meg magyarázni miért, de valami furcsa érzés fog el mindig, amikor látlak, de általában te mindig levegőnek nézel. Tudom, hogy kibaszottul megbántottalak, de most nekem fáj nagyon. Gondold át.- mondta, de mikor a végére ért és én válaszolni akartam nagy sikítás hallatszott. Az egész ház beleremegett. Mindenki futott amerre látott a lányok elől. Igen sárkányok, hogy ha felébresztik őket és nem hagyományos módon. Szegények beléptek a konyhába és tiszta smink volt az arcuk, de nem szépen festették ki őket látszik, hogy a fiúk munkája. Folytak a könnyeik. Befejeztem a reggelit. Fölvettem a húgomat éppen meg akartam fogni Yuki kezét, de hirtelen az ő meglepetésére meg a miénkre is Sasuke fölkapta és hozta utánam a fürdőbe. Onnan pedig a lányok kitessékelték és egyből célponttá váltam miközben mostam le az arcukat folyton kérdésekkel bombáztak.

-Nee-san most akkor össze fogtok jönni Sasuke-val? Megkért, hogy legyél a barátnője?-kérdezte a húgom de Yuki is becsatlakozott.- Megcsókolt már? Bocsánatot kért tőled? Mikor fogtok együtt mutatkozni? Igen vagy nemet mondtál neki?- és még sok mást, de a végén együtt fakadtak ki- Igent kell mondanod!-szögezték le egyszerűen én meg csak mosolyogtam, hogy most már jobban kijönnek egymással, mint az elején. de nem tudtam miért és kíváncsi voltam rá.

-Lányok. –kezdtem bele- Mi történt, hogy most már ilyen jobban vagytok eddig meg akartátok egymást ölni. Ki vett erre rá titeket?-kérdeztem erre mind a ketten elpirultak. Egyrészt jó jel volt másrészt meg nem épp a legjobb. Yuki kezdett bele.

-Tudod nem rég találkoztam egy fiúval, aki igen megtetszett és sokkal helyesebb, mint Yoroi. Kiderült, hogy ő Sai unokaöccse és itt van most nála, mert a szülei elmentek síelni. Annyira tetszik, hogy lemondtam Yoroi-ról mert tudom, hogy nem fogom megkapni. Nem futok olyan szekér után, ami nem vesz föl.-mondta bölcsen és még ki is húzta magát mi meg a húgommal neki álltunk röhögni annyira, hogy már fogtam a hasam és folytak a könnyeim. Ő meg durcásan és vérvörös arccal nézett minket eldurrant a zacsi és kergetni kezdett minket. Futottunk, ahogy a lábunk bírta a többiek csak néztek, hogy most mi van. Amúgy már megtisztítottam őket. Oda akartam futni Sasuke mögé, de felkapott és magasba tartott, hogy Yuki ne érjen el. Ő meg hisztizett, hogy ez nem ér, és hogy tegyen le. Mikor megunta a hisztit vett egy mély levegőt és lenyugodott. Most már Sasuke is lerakott. Kopogtak. Ki akar, még jönni hozzánk annyian leszünk a végén, mint az oroszok. Az ajtóban egy Sai hasonmás állt. Miért van az, ha fiú születik a családba, akkor vagy az apjának vagy valamelyik rokonának az alteregója. Yuki odajött hozzánk és egyből elpirult akárcsak a fiú. Itt valami lesz még gondoltam. De nagyon aranyosan festettek egymás mellett. Bementek Sai pedig bemutatta. Annyit megtudtunk, hogy annyi éves, mint a fiúk és szeret rajzolni. Úgy hívták, hogy Sutetsu fekete haj, szürkés szem. Mindenki helyett foglalt ott ahol talált. Végig néztem a kis társaságon annyira tetszett ez a meghittség. Sasuke-ra néztem a pillantásunk össze kapcsolódót ő pedig rám mosolygott. Nagyon szerettem ezt a fél mosolyt olyan jól állt neki. Miket gondolok én itt. Gyorsan mindenkinek elosztottam a reggelit. Belapátoltuk és indultunk Hinata-ékhoz. Oda értünk és a lányokkal nekiálltunk előkészíteni az ebédet. A fiúk addig rendesek voltak megterítettek. A gyerekek pedig feldíszítették az ebédlőt, az előszobát és a buli termet. Nagyon állatul nézett ki minden. Felmentünk a szobába öltözködni, meg amit még kellett magunkon megcsináltuk. A fiúk előbb lettek kész, persze hiszen ők nem szarakodtak a sminkkel és a hajukkal én készültem el a legkésőbb mivel én voltam a sminkes és a fodrász is. Nah srácok használjuk egy kicsit a képzelő erőtőket ne csak én gondolkodjak :D Nem mondom meg milyen ruhát viseltek vagy sminket a lányok se a fiúk persze ők sminket nem raktak fel ( pedig igazán megnézném őket ). Most úgy gondoltam képzeljétek el ti olyannak a szereplőket amilyenek szeretnétek. Nem szabok határt :D 

Fél óra múlva már érkeztek a vendégek. Közben sok mindennel kínáltuk őket. Este 8-ra már mindenki itt volt. Mindenki leült az ebédlő asztalhoz a lányokkal pedig felszolgáltuk a vacsit közben persze mi is ettünk. Nagy volt a hangzavar, de senkit sem zavart mindenki mesélt az élményeiről. Mikor mindenki jól lakott kimentünk a nappaliba és ott sok minden be volt csomagolva. Mindenki hozott mindenkinek ajándékot. A gyerekek már nem bírták így oda adtuk egymásnak. A fiúk zöme sprét, ruhát, borotva habot, órát vagy épp valami kis dolgot a szerelmétől. Sasuke tőlem kapott egy órát, mert azt vettem észre, hogy csak egyet szokott hordani. Én meg egy ékszer szettet kaptam az egész csillogott-villogott biztos drága volt így megérdemelt egy arcra puszit. Kapott az alkalmon és megcsókolt. De csak pár másodpercig tartott. Már mindenki bulizós kedvében volt így lementünk a terembe ahol beindult a zene. Mindenki táncolt mindenkivel. Vagyis majdnem én szinte csak Sasuke-val táncoltam, de a többiek nem is szóltak miatta. Éjfél körül ki mentünk a levegőre, mert már túlfülledt volt a levegő. Sasuke leült az egyik padra és az ölébe húzott.

-Meggondoltad az ajánlatom?- meglepődtem, hogy megkérdezte, de válaszoltam.

-Igen meggondoltam.- mondtam dideregve, mert azért kimelegedtem és kinn hideg volt. Ezt észrevette gondolom, mert rám terítette az ingét.

-Mi a válaszod?-ezzel a kérdéssel egy huzamba megfordított, hogy vele szembe legyek és a szemébe tudjak nézni.

-Az hogy…- tétováztam és láttam az arcán, hogy csalódott, de ez nem sokáig fog tartani- IGEN- kiáltottam el magam-, Persze hogy leszek a barátnőd.- mondtam mosolyogva erre felkapott és megforgatott a levegőben. Leeresztett és megcsókolt. Visszamentünk a többiekhez és így folytatódott tovább. Azóta a Húsvét az egyik kedvenc ünnepem. Sok év telt el azóta és most már az akkori kislányoknak is van pasijuk vagy esetleg férjük. Sokat szoktuk őket látni miközben sétálunk kéz a kézben. Most már mindenki boldog. Nem rég született meg a második kisbabánk Sasuke-val. Az első egy kisfiú lett aki most fog iskolába menni. Ugyan olyan mint az apja most már érte is aggódhatok. Nem érdekli semmi és senki a lányok csak úgy futnak utána. Fekete felzselézett haj és fekete szemek. De én így szeretem. Most pedig éppen sétálunk a kislányunkkal aki édesdeden alszik. Kerek kis arcocskája piros rózsaszín haja van és zöld szeme. Igaz hogy sokat sír de ha az apukája kezében van akkor csak nevetgél és gügyög. Most már boldog családi életet élünk akár csak a többiek. Ino és Sai mostanában fog összeházasodni. Tenten és Neji már a harmadik gyereket várják. Hinata és Naruto ők is a másodikat várják.  A falu csak úgy ismer minket mint a világ legjobb csapata és a gyönyörű házaspárok. Mai napig boldogok vagyunk és azok is leszünk az örökké valóságig. MINDENKINEK BOLDOG HÚSVÉTOT KÍVÁNOK !!!!!! :D                 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.