Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Macska a pácban

2013.07.23

  Tudjátok ezt a könyvet a nagymamám írta. Anya azt mesélte egy kedves, jó szívű, segítőkész ember volt. (már ha az volt o.O) Sok könyvet írt de ez volt a mindene. Anyámról rám öröklődött. Mikor megtudta hogy anyám terhes velem úgy döntött kicsit alakít a könyvön. Mert ezt egyszer már megírta csak teljesen más hogy. Olyan dolgok is vannak benne ami velem is megtörtént. A nagymama mikor átalakította a könyvet még nem voltam meg de ő elképzelt és azzal a kinézettel írta meg a könyvet. Édesanyámról is szól ez a könyv és az egész családról ebből tudtam meg hogy vannak másfelé is rokonaim. Neki álltam olvasni észre se vettem hogy be esteledett. Abba hagytam az olvasást és felmentem a szobámba. Mikor beléptem az ajtón megláttam Sayu-t pipacs vörös arccal. Csak találgattam mi baja lehet de mikor ezt meguntam oda mentem hozzá és leültem mellé. Gondolom nem vett észre mert mikor megérintettem a vállát megrázkódott.

-Mi történt?-kérdeztem nagy mosollyal az arcomon

Ettől csak még jobban pirosodott. Már kezdett a fantáziám is játszani az ötletekkel. De inkább nem mondtam ki hát ha még valamelyikre igent mondd.

-H-hát tudod mikor jöttem a szobánk felé nem néztem a lábam elé és elestem de nem keményre ha nem puhára. Valakit magammal rántottam és nem is akárki volt az. Olyan ciki feküdtem rajta és ő is elvörösödött.-mondja olyan arccal hogy még az érett paradicsom is megirigyelhetné. (hihi 3:) )  

-Úgy tűnik ez azt jelenti hogy őneki is tetszel.-jelentettem ki nagy mosollyal

-Talán de ez még nem biztos. Lehet hogy csak a helyzet miatt volt piros vagy akkor jött ki a fürdőből.-sorolta fel Sayu az érveit.

-Ezt nem hinném abba a ruhába jött volna ki fürdés után amibe ma volt. Vagy más ruha volt rajta? És hidd el biztos hogy bejössz neki.-nyugtattam drágalátos barátnőmet.

Mindenki készülödőtt a vacsihoz mert hogy sok idő telt el azóta. Az ebédlő semmit sem változott még mindig az a nagy asztal van és körülötte székek. Én már meg is rohamoztam a fő helyemet. Az asztal végét. Mindig ott szoktam enni. A szakács megint csak kitett magáért. Mikor végeztünk vártunk még egy kicsit majd mindenki ment át öltözni fürdő ruhába. Én egy rózsaszín bikinit vettem fel. Míg Sayu egy sötét lila bikinit. Versenyt futottunk a medencéig. Én mondjuk még nem mentem bele hanem inkább röhögtem a lányokon. Sayu-t Shi hátulról elkapta és beleugrottak a vízbe. Hinata pedig sikítozott mert Naruto bele dobta a vízbe. De Naruto sem maradt szárazon mivel Ten belelökte a medencébe és akkora hasast ugrott hogy azt még holnap is érezni fogja. Ino bele rohant a vízbe de ő húzta magával Sai-t. Ten pedig Neji-vel volt. Csak én voltam egyedül. Bár Sasuke-t nem láttam. És ekkor jelent meg az emlegetett szamár egy nem várt ismerőssel. Vörös haja volt és a szeme huncutul csillogott és a szája gúnyos mosolyra húzódott. Szívesebben be vertem volna neki egyet. Sasuke bemutatta nekik és mind puszi pajtásként viselkedett vele. Kivéve Hina és Sayu mert ők már találkoztak vele egyszer. És már akkor sem volt szimpatikus nekik. De mindegy. Az nap óta eltelt két hét mindennap láttam Sasuke-t és karin-t együtt. mert hogy úgy hívták a csajt. Szörnyű volt együtt látni őket a szívem majdnem meghasadt. De nem tehettem ellene semmit. A lányok nagyon aggódtak értem. Alig ettem valamit. Ha ettem is az egy fél darab hús és saláta volt. Ebédre attól kezdve nem kívántam semmit. Annyira rosszul éreztem magam hogy muszáj volt bemennem abba a szobába. Amit Naruto-éknak  nem mutattam meg. Elkértem  Kisimoto-tól a kulcsot. Nagyon alaposan körbe néztem hogy nem lát e senki. Majd beléptem. Nagyon régen voltam ebben a szobában. Minden hol képek és régi könyvek voltak. Bútorok, ékszerek, minden amit az ember eltud képzelni egy helyen. Viszont nekem csak a fényképek és az albumok kellenek. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy valaki nekem dörgölődzik. Lucifer volt az. Mindig megérzi mikor vagyok szomorú és mikor boldog ezért szeretem mert ő rá mindig számíthatok. Neki álltam nézegetni a fényképeket. Az egyiken egy kisbaba volt rózsaszín színű fülecskékkel a fején. A következőn egy rózsaszín színű cica és egy barna cica volt. Ők voltak a szüleim persze macskaként. Az utána lévőn egy boldog házaspár fogta a gyermeküket a kezükben. És még sok képet találtam. De olyat ami mondjuk óvodás, sulis vagy bölcsis képeket nem találtam és tudtam is miért. Oda mentem az egyik polchoz és levettem róla egy dobozt. Abból a dobozból kivettem egy újságot amibe egy balesett volt. Egy személyi gépkocsi ütközött egy teherautóval. Sok a sebesült viszont halálos áldozat csak három. Igen csak három az egyik a sofőr a másik kettő pedig a szüleim. Nagyon kicsi voltam mikor meghaltak így csak képek maradtak hátra róluk de még így is érzem mennyire szerettek engem. Így hát Kisimoto nevelt fel. Tudjátok nálunk macskáknál van egy szokás ha a házaspárnak lány gyermeke születik akkor a beavatási könyvet megkell kapni mikor elmúlik 18 éves. Ezért akartam egy részt idejönni mert már elmúltam 18 és megszeretném tudni mi van abban a bizonyos könyvben. De eddig még soha sem találtam meg. Felmentem Kisimoto-hoz visszaadtam a kulcsot és megkérdeztem hogy nem e tudja hogy hol van ez a könyv. Nem válaszolt felállt az íróasztala mögül és egy fiókból elővett egy könyvet. Szép és jól olvasható betűvel rajta állt hogy:

Beavatási könyv  

Nem szóltam semmit csak vártam a folytatást. Nem szólt csak oda adta és azt mondta:

-Csak olyan helyen olvasd el ahol nem lát senki és nem is hall.

Majd elmentem olvasni. Az oldalsó udvarra. Elővettem a könyvet és ez állt benne:

 Igaz szerelem!

Két magányos cica mendegélt az utcán

De meglátták egymást erre vártak régen

Nem is haboztak hát házasodtak szépen

Hisz DING egyszer van egy cica életében.

Eljön majd a DING meglásd és öröké boldog leszel.   „

Mikor a végére értem mindent megértettem. Tudtam hogy a ding Sasuke-val történt meg. De soha sem leszünk együtt hiszen neki ott van Karin. Ebbe nem tudtam bele nyugodni. Két hét telt el azóta hogy elolvastam azt a könyvet azóta minden este rémálmom van. És kiabálok álmomban. Sayu átfut hozzám hogy megnyugtasson de nem tud. Egyszerűen amit álmodtam folyamatosan azt nem tudom lenyelni. Meg fog történi érzem és nagyon félek tőle. Nem akarom hogy másoknak is baja essen miattam. Akinek itt baja eshet a én vagyok. Ma este megint ugyan azt álmodtam de most jóban felkiáltottam és az egész hotelt felébresztettem mindenki egy emberként rohant be hozzám. Én ott sírtam Sayu vállán a többiek meg csak néztek hogy most mivan? Hina átverekedte magát a tömegen és ő is jó szorosan magához ölelt. Mikor már nem sírtam annyira a többiek is oda jöttek hozzám.

-Mi történt? Bántott valaki?-kérdezte Ten de nem feleltem csak néztem magam elé.

-Válaszolj már!!!!!!!!!!!-szólt rám Naruto de meg sem hallottam. Amit hallani akartam az Sasuke hangja volt és semmi más. De nem meg sem szólalt csak állt és nézett.

-Semmi baja csak egy ártatlan rémálom volt.- mondta Sayu helyettem is.

-Ez ártatlan. Majd nem hogy össze húgyoztam magam mikor meghallottam a kiáltást. Ez borzasztó rémálom volt.-jelentette ki Naruto

Majd a szobába berontott Kisimoto is. Amikor meglátott az ágyon ülve semmilyen érzéssel azonnal hozzám sietet. Ő is beszélt hozzám de nem hallottam semmit nem tudtam reagálni semmire. Mintha megbénultam volna. Felemelte az állam és a szemembe nézett. Tudta jól hogy mi van velem anya elmondta mi lesz velem ha elolvasom a könyvet. Mivel az én édesanyám látta jövőt. Nekünk vannak különleges képességeink is. Próbált mindent amit tudott de semmi hatása mikor már kezdte feladni a reményt eszébe jutott valami.

-Sasuke!

-Igen? Mi az?

Karin csak olyan most megöllek ha valami olyat mondasz neki szemmel nézte Kisimoto-t de őt nem zavarta.

-Gyere ide és mond meg Sakura-nak hogy szereted.

-MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?-akadt ki mindenki egyszerre.

-Én aztán nem. Ezt ne is várja tőlem.-tiltakozott Sasuke

-Ez az egyetlen esélye annak hogy észhez térítsük. Ha még nem késtünk el.-itt Hina és Sayu majdnem elájult de szerencsére a fiúk megfogták őket. Sasuke nagy nehezen rávette magát hogy oda jöjjön hozzám és a fülembe súgta azt az egy szót amit mindig is akartam hallani. De még így sem tudtam mozogni pedig most már magamhoz is tértem. De miért nem? Már rég mozognom kéne. Miért? Valaki segítsen már. Ez nem megy valaki. És megint neki állt folyni a könnyem. De ezt most már Sasuke is észre vette.

-Folyik a könnye viszont ugyan úgy van mint azelőtt.-jelentette ki a tényt.

-Ez meg mégis hogy lehet? Nem értem. Erről nem beszélt semmit és nem is látta. Remélem nem hasonló módon fog meghalni mint az anyja.

-Várjunk csak maga ismeri Sakura anyját?-kérdezte meglepődött módon Naruto.

-Igen. De nem szereti ha felhozzák az anyját mert nagyon kicsi korában halt meg és még nem is ismerte. Én neveltem fel.-mondta Kisimoto amire többen nagyon elcsodálkoztak.

Eközben Sakura-nál:

-SEGÍTSÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

De nem jött válasz helyette képek jelentek meg. Eleinte nem is tudtam mik ezek de aztán rájöttem. Ezek az emlékeim. Egészen kicsi koromból. De ezek hirtelen eltűntek és helyette azok a képek jelentek meg amik anyáék halála után történtek. Választanom kellett hogy múlt vagy jelen. A jövőmet még nem tudtam de majd idővel az is biztos ki fog derülni. Választottam a jelent. Lehet hogy a múltam nem valami szép a jövőmről pedig nem tudok semmit. De a jelen csodálatos hiszen van új családom és vannak barátaim. Becsuktam a szemem és egy virágos réten találtam magam ahol anyám ás apám tárt karokkal várt. Bele is vetettem magam. Nem akartam elengedni őket de tudtam hogy előbb vagy utóbb de biztos találkozni fogok velük. Hirtelen újra a jelenben voltam Sasuke ott volt előttem. Ő volt legközelebb hozzám kellett valami támaszként így amilyen gyorsan csak tudtam magamhoz rántottam és megöleltem. A könnyeim ismét legördültek az arcomon. De most nem törődtem velük hagytam hadd folynak végig. Mikor megnyugodtam a szorításom kezdett lazulni lefektetett és betakart majd mindenki ment aludni. Bár Karin-t hazaküldte Sasuke. De ez mindegy. Kisimoto nem tudott magamra hagyni így velem aludt és így hajtottuk állomra a fekünk. Mióta idejöttünk eltelt egy hónap. Azóta nem kísértenek rémálmok de néha álmodok olyanokat amiket úgy érzem megfognak történi. De hogy őszinte legyek nem nagyon értem őket. Mindegy Sasuke és Karin még mindig együtt vannak. Ráadásul Karin még henceg is vele a többi lánynak. Annyira irritáló a kisugárzása. Egy nap nagyon unatkoztam és át változtam macskává. Fehér színű a bundám és zöld a szemem. A fülem az viszont rózsaszín. Elmentem csavarogni Luciferrel. Sok helyen voltunk. Nagyon tetszett ez a mai nap. Viszont mikor bementem a szobámba és vissza akartam változni nem történt semmi. Pánikba estem hogy most mi lesz. Ha nem tudok vissza változni akkor örökre macska maradok. Ki rohantam a szobából egyenes le a földszintre. Ott befeküdtem az egyik fotelba ás vártam míg Kisimoto be nem jön az ajtón. Fél óra múlva meg is érkezett egy megbeszélésen volt. Egyből oda futottam hozzá és doromboltam neki hogy észre vegyen. Mikor meg történt kikerekedett szemekkel nézett rám furcsálta hogy macska vagyok hiszen ilyenkor mindig vissza szoktam változni. Gyorsan felkapott és felfutott az irodájába ahol letett az asztalra.

-Te meg miért vagy még macska? Változz vissza de nagyon gyorsan!-mondta ellenkezést nem tűrő hangnemben.

-De nem tudok már próbáltam de nem megy. Örökre macska maradok.-mondtam szomorúan és össze gömbölyödtem.

Erre már nem tudott mit mondani agyalni kezdett hogy most mi legyen. Hirtelen egy sunyi mosolyra húzódott a szája. Ekkor már nagyon rossz érzésem támadt. Vajon mit találhatott ki? Felkapott az ölébe és elindult velem fel az emeletre. Sayu éppen akkor lépett ki Shi szobájából. Engem meg kiszúrt Kisimoto kezében. Kérdezősködött velem kapcsolatban majd az öreg elmondta neki hogy mit talált ki. Persze nekem nem akarta elmondani. Sayu is elmosolyodott és már kezdtem nagyon megijedni. Tovább mentünk és Naruto és Sasuke szobájánál álltunk meg. Most esett le a tantusz. Elkezdtem ficánkolni, karmolni, harapni mindent amit csak lehetett de semmi hatása. Csak bekopogott. Naruto nyitott ajtót.

-Mit szeretne öreg?

-Naruto Sasuke itt van?

-Igen de most Karinnal van bent a szobában. Nem ajánlatos rá nyitni kitudja mit fog látni az ember.-mondta Naruto Kisimoto oda adott Naruto-nak hogy míg szól Sasuke-nak addig vigyázzon rám. Nem csodálom hogy Naruto-nak nem engednek állatott tartani otthon. Engem is kínzott. Simogatott már ha azt simogatásnak lehet mondani hogy kitépte majdnem az össze szőröm. Húzogatta a fülemet is szerencse hogy volt önuralmam. Viszont mikor megakarta nézni hogy lány vagy fiú vagyok megkarmoltam. Abban a szent minutumban lépett ki a szobából Kisimoto, Sasuke és Karin. Elfutottam Naruto-tól és felmásztam Sasuke ölébe és hozzá bújtam. Legalább így egy kicsit közelebb lehetek majd hozzá.

-Na ő az akire vigyázni kéne.-jelentette ki az öreg nagyon boldogan

-Én majd vállalom vigyázok rá.-jött felém Naruto és elakart venni Sasuke-tól de én karmoltam és fújtam rá. Persze hogy megint kínozhasson.

-Na Sasuke vigyázz rá ő a mindenem. Naponta háromszor étkezik inni viszont sokat adjál neki. Szoba tiszta este és reggeli séta viszont nem maradhat el. Ha elkell végeznie a dolgát majd kaparja az ajtót tehát engedd ki. Mindjárt hozom a többi cuccát is.-ezzel ki sietett a szobából. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett utána. Pár másodperc múlva már vissza is jött egy halom cuccal. Felismertem mindet ezek anyukám dolgai voltak. Mindent bevitt Sasuke szobájába és lerakta az ágyra. Naruto pedig neki állt bömbölni hogy nem ő vigyázhat rám. (Hát ez kész. Pedig én írom)

-Játszani is kell vele vagy rossz vége lesz annak. Mert akkor a bútorokkal vagy a párnákkal játszik. Néha felfog mászni hozzád esténként is de nem fog zavarni. Na asszem ennyi volt. Akkor én megyek a megbeszélésre. Jó legyél és fogadj szót.-szólt rám én meg doromboltam neki és megnyaltam az arcát.- Sasuke ne kelljen benned csalódnom.

-Nem fogsz.

-Remélem is. Viszlát. Két hónap múlva találkozunk.-és eltűnt mindenki engem nézett majd mentek a dolgukra. Sasuke nem várt meg és becsapta előttem az ajtót. Naruto próbál betessékelni a szobájába de nem mentem Sasuke ajtaja előtt lefeküdtem és vártam mikor nyílik ki. De nem nyílott ki így lefeküdtem a kanapéra és ott éjszakáztam. Ez a nap sem úgy sült el mint ahogy azt képzeltem. De majd a holnap az talán jó lesz. Ezzel a gondolattal léptem át az álmok világába. Mikor reggel felébredtem még nagyon kora volt. Nem tudtam mit tenni így körbe jártam a szobát. Naruto ajtaja nyitva volt és bementem. Láttam hogy valaki fekszik mellette. A kíváncsiságom nagyobb volt és megnéztem Hina feküdt ott. Olyan cukik voltak de éreztem hogy elkell végeznem a dolgom így kapartam Sasuke ajtaját de nem nyitotta ki. Mit tehettem volna mást a szék lábánál végeztem el a dolgom. Mikor Hina kijött a szobából meglátott engem és a nagy tócsát és elkiáltotta magát. Akik ott voltak a szobában azok egy emberként rontattak ki.

-Mi történt Hinata? Miért kiáltottál?-kérdezte Naruto egy baseball ütővel  a kezében

-Kié ez a macska?

-Kisimoto-é de Rám bízta. Miért?-kérdezte Sasuke

-Oda pisilt és én nem fogom feltakarítani az biztos.-jelentette ki Hinata.

Sasuke engem nézett szúrós szemmel. Én meg össze húztam magam hogy észre se vegyenek. Majd megint éreztem hogy ez nem volt elég. Oda futottam az ajtóhoz és kapartam mint akinek elmentek otthonról. Sasuke ki is engedett de utánam egyből be is csukódott az ajtó de most nem nagyon zavart. Rohantam elvégezni a dolgom. Mikor végeztem vele vissza mentem a szobához de nem engedtek be. Egész nap ott voltam azt hittem ennél rosszabb már nem is jöhet. De tévedtem oda jött hozzám két fiú macska. Nem nagyon tetszettek ezért el is küldtem őket de ők nem tágítottak sőt egyre jobban közeledtek felém. Nagyon megijedtem nem tudtam hova menni elzárták a menekülő utamat. Bemenni nem tudtam a házba segítségért kiáltani pedig nem akartam mert akkor gyanút fogak. Már nagyon közel voltak hozzám az egyik húzta a fülem míg a másik szag mintát vett de szegényt ( még hogy szegény) úgy orrba rúgtam hogy vérzett is neki. De ezt nem hagyta szó nélkül. A hátamra fordítottak és a karmát végig húzta a hasamon. Már csak azt éreztem hogy valami meleg folyik szét a hasamon. A vérem volt az. Nem bírtam tovább csendben maradni nyávogtam teljes hangerőmből. Hirtelen kivágódott az ajtó és Sasuke lépett ki. Nem hitt a szemének. Gyorsan elhessegette a macskákat és bevitt a szobába persze óvatosan. Megnézte a hasam de nem tudott mit kezdeni vele. Csak nyávogtam és nyávogtam mert nagyon fájt. Szólt Ino-nak hogy nézzen meg engem. De Ino sem tudott mit csinálni velem így elküldte velem Sasuke-t az állat orvoshoz. Egyből öltözött és indultunk is. Mikor megérkeztünk szerencsére csak mi voltunk így hamar rákerültünk. Az orvos kivizsgált. És összevarrta a sebet.

-Mióta nem kapott enni és inni?-kérdezte az orvos mikkor végzett a varrással.

-Hát két-három napja.-válaszolta Sasuke szégyenkezve

-Akkor nem is csodálkozok hogy miért ilyen kimerült. A macskáknak nagyon fontos enni és inni. Ha még egyszer előfordul ez akkor felhívom Kisimoto-t hogy nem vigyázz a macskájára.-mondta határozottan a doktor.

-Rendben. Értettem.-válaszolta Sasuke lehajtott fejjel

-Kisimoto azért hagyta magára a cicát mert magában megbízik és kíváncsi hogy tud e másokért felelni.-mondta a doki az igazat. Majd beakarta adni nekem az altatót de nem engedtem forogtam össze vissza. Sasuke jött oda segíteni ölbe vett és simogatott addig beadták az altatót gyorsan el is aludtam. Viszont azt még hallottam mikor az állat orvos azt mondta hogy sokszor akarja majd megvakarni a sebét de ne engedje neki. Itt minden elsötétedett. Reggel a nap cirógatására ébredtem és hogy valaki simogat. Kinyitottam a szemem és Sasuke rám mosolygott. Annyira boldog voltam hogy oda mentem hozzá és adtam adtam neki egy puszit ami macskáknál annyi volt hogy megnyaltam az arcát. De ez az idilli pillanat nem tartott sokáig mert Karin rontott be a szobába. Szó szerint feltépte az ajtót és Sasuke nyakába vetette magát. Engem pedig lelökött az ágyról és puffantam egy nagyot. De szerencsétlenségemre pont a hasamra estem. Nyávogni kezdtem Sasuke faképnél hagyta Karint és hozzám sietett hogy feltegyen az ágyra de nem ez történt. Felült az ágyra és az ölébe fektetett és cirógatott.

-Sasuke mióta érdekel téged ez a macska? Nem viselkedtél így vele még soha.-mondta Karin durcásan.

-Most már érdekel hogy mi van vele mert tőle függ hogy megbízik bennem e Kisimoto agy sem.-válaszolta Sasuke határozottan.

-Jó akkor legyen. Válassz. Vagy én vagy a macska.-mondta Karin

Vajon Sasuke hogy fog dönteni? Majd csak kövi részben.           

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.